Értelem

   "-- Igen? Na, rendben, vigye az ördög Newtont. Mégis, hogy magyarázza a Látogatást? Még ha nem is veszi komolyan...
    -- Rendben, elmondom magának. De figyelmeztetnem kell, Richard, hogy a maga kérdése egy áltudomány, a xenológia illetékességi körébe tartozik. A xenológia a tudományos-fantasztikus irodalom és a formális logika egyfajta természetellenes keveréke. Módszerének alapja egy szabálytalan fogás -- az, hogy az idegen bolygóbeli értelmet emberi pszichével ruházzák fel.
    -- Miért szabálytalan? -- kérdezte Noonan.
    -- Azért, mert a biológiában annak idején már sokan megégették magukat, amikor megpróbálták az emberi lélektant átvinni az állatokra. A földi állatokra, ne feledje.
    -- Már megbocsásson -- vetette ellen Noonan. -- Ez egészen más dolog. Hiszen mi az értelmes lények lélektanáról beszélünk...
    -- Igen. S mindez nagyon is jó lenne, ha tudnánk, mi az, hogy értelem.
    -- Talán nem tudjuk? -- csodálkozott Noonan.
    -- Képzelje el, hogy nem. Rendszerint abból a nagyon lapos meghatározásból indulnak ki, hogy "az értelem az ember azon tulajdonsága, mely tevékenységét megkülönbözteti az állatok tevékenységétől". Tudja, ez olyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg a házigazdát a kutyájától, hogy az ugyan mindent ért, csak épp megszólalni nem tud. Mellesleg ebből a lapos meghatározásból sokkal szellemesebbek is következnek. S ezek azokra a keserű megfigyelésekre támaszkodnak, melyek az ember már említett tevékenységére vonatkoznak. Például: "Az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre."
    -- Igen, ez ránk vonatkozik -- értett egyet Noonan.
    -- Sajnos. Vagy vegyünk egy hipotetikus meghatározást. Az értelem bonyolult, még kialakulatlan ösztön. Itt arra gondolnak, hogy az ösztönös tevékenység mindig célszerű és természetes. Eltelik egymillió esztendő, kialakul az ösztön, s mi már nem követünk el hibákat, melyek nyilván az értelem sajátosságai. S ha a Világmindenségben valami megváltozik, mi boldogan kihalunk - mégpedig azért, mert elszoktunk a hibák elkövetésétől, vagyis attól, hogy kipróbáljuk a szigorú programban nem szereplő különböző változatokat.
    -- Ez az egész olyan... megalázó.
    -- Kérem, akkor talán hallgasson meg még egy meghatározást -- egy szerfölött magasztosat és nemeset. Az értelem olyan képesség, mely lehetővé teszi, hogy felhasználjuk a környező világ erőit anélkül, hogy magát a világot elpusztítanánk.
    Noonan összeráncolta homlokát s megcsóválta a fejét.
    -- Nem -- mondta. -- Ez túlzás... No és mi arról a véleménye, hogy az ember az állatoktól eltérően olyan élőlény, mely állandó tudásvágyat érez? Valahol olvastam erről.
    -- Én is -- tette hozzá Valentin. -- Azonban a baj gyökere nem ott van, hogy az ember, legalábbis az átlagember, könnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vágy egyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hogy van isten, semmihez sem mérhető, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk... Vázoljon az ember előtt egy végtelenül leegyszerűsített világmodellt s magyarázzon minden eseményt ennek a leegyszerűsített modellnek a segítségével. Ehhez a megközelítéshez semmiféle ismeretre nincs szükség. Elég néhány betanult képlet, valamint az, amit intuíciónak nevezünk, gyakorlati érzék és az úgynevezett józan ész.
    -- Várjon csak -- állította meg Noonan. Kiitta sörét s az üres korsót nagy koppanással visszatette az asztalra. -- Ne ragadtassa el magát annyira. Nézzük csak, hogyan van ez. Az ember találkozott egy idegen bolygóbeli lénnyel. Hogyan tudják meg egymásról, hogy mindketten értelmes lények?
    -- Fogalmam sincs -- állapította meg Valentin vidáman. -- Minden, amit erről olvastam, bűvös körben forog. Ha képesek kapcsolatot teremteni, akkor értelmes lények. És fordítva: ha értelmes lények, akkor képesek kapcsolatot teremteni. Különben is, ha az idegen bolygóbeli lénynek olyan nagy a szerencséje, hogy emberi lélekkel bír, akkor értelmes lény. Hát így állunk.
    -- Nesze neked -- mondta Noonan. -- Én pedig azt gondoltam, hogy maga már mindent a helyére tett...
    -- Egy majom is képes a helyére tenni valamit -- jegyezte meg Valentin."

(Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton)