Kuruzsló, kókler, sarlatán

Ha tanulmányi emlékeim nem csalnak, a felvilágosodás névvel nagyképűsködő korban jött elő a kuruzsló szó, amit a nagyontudományos emberek használtak azon riválisaikra, akik nem voltak olyan nagyontudományos emberek, mint ők: sámánok, vajákosok, füvesember, látnok, garabonciások, falusi gyógyítók, stb. Az el nem ismert tudással bíró (nem tudós) emberekre használták, így lekicsinylés kifejezésévé vált, bár valójában csak annyit jelent, hogy nem tudományos vagy máshol elfogadott intézményben sajátították el tudásukat. Ugyanígy használták a kontár szót azokra a mesteremberekre, akik nem tartoztak céhhez. Pedig ezekben alapvetően nincs lekicsinylés, csak a puszta tény: hivatalosan el nem ismert tudás birtokosai, ami kétségekre ad okot, de nem feltétlenül. Erre ott van a kókler szó, aki valójában nem ért annyira a témájához, mint amennyire szeretné hinni, és ott van a sarlatán, aki szándékosan csap be másokat olyannal, amihez egyáltalán nem ért. E két szó viszont nem csak a kuruzslókra vonatkozhat, hanem bármilyen megszerzett papír ellenére akár a nagytudósokra is. Ezzel kis töprengéssel a kuruzsló szót szeretném egy kicsit megtisztítani a feleslegesen rárakódott jelentéstől. Egy természetgyógyász általában kuruzsló, de ezzel semmi baj sincs. A tehetségtelen kuruzsló az kókler. A csaló, aljadék kuruzsló pedig nem is kuruzsló, hanem sarlatán. Én például csak kuruzsló vagyok, de tudom nagyjából a korlátaimat és nem láttatom magamat annál többnek. Egy feng shui szakértő (ha szakértő) számomra kuruzsló, de nem sarlatán. Egy tőzsdei ügynököt viszont szinte biztos, hogy sarlatánnak tartok, ahogy a tőzsdét szervezett és törvényes pilótajátéknak.

Megjegyzés: Bár értem, hogy a középkorban miért tartották fontosnak a dolgok tisztázását és számon kérhetővé tételét, hogy eltűnjenek a kóklerek és a sarlatánok, hogy a papok túlzásba esett befolyása visszaszoruljon. Értem, hogy akkor ez nagyon forradalmi tett volt, a dolog azonban túlzásba esett, ahogy az forradalmaknál már lenni szokott. Nem kiegyensúlyozódtak az erőviszonyok, hanem átestek a ló túloldalára. A keresztény vallásosság, a népi hiedelmek, hagyományok helyét átvette az egyre erősödő racionalizmus vallás, ami a maga módján ellenségként kezelte a vele egyet nem értőket. Mai napság lehet hallani, hogy meg kell védeni a keresztény Európát, pedig Európa a felvilágosodás óta csak szőrmentén nevezhető kereszténynek. Nem a bolsevizmus/materializmus kezdte legyűrni az európai vallásosságot, hanem a túlzásba esett felvilágosodottak. Mindezek ellenére nem áll szándékomban szidni a felvilágosodást, csak óvatosságra intenék a feltétel nélküli imádatát illetően.