Mítosz, legenda

(Popper Péter: Kéretlen útravalók című előadásából)

"Hadd mondjak egy példát megint erről. Ugye én összehasonlító vallás-pszichológiát tanítok most már hosszú ideje. A diákok időnként föllázadnak, hogy miért kell ezt a marhasok mítoszt tudni. Régi dolgok, évezredekkel ezelőtt írták le, miért kell ezt nekünk tudni? Na most erre két válasz van, egy felszínesebb, meg egy mélyebb. A mélyebbet mondom először.
    Thomas Mann azt írja, hogy az ember élete során nagyon sok mítoszát újraéli az emberiségnek. Újraéli és nem tudja, hogy egy mítoszt él újra. De ha tudja, akkor talán könnyebben viseli el.
    Rám egyszer rettenetesen megharagudott egy ilyen nagyhatalmú politikai ember (most nem akarom a sztorit elmesélni), berendelt magához. Én frászban voltam, a professzorom a klinikán (én akkor adjunktus voltam) ugyancsak letolt, hogy "miért kell neked kötözködni? stb-stb." És szorongtam nagyon erősen a másnaptól. És akkor este eszembe jutott, hogy "Jé! Ennek van egy mítosza! József beszél a fáraó előtt... tudom a végét... be fognak aranyozni." És így történt. De hogy én felismertem a helyzetben, hogy ez egy mitikus helyzet, ez nagyon sokat segített a dolog elviselésében. Ez az egyik része a dolognak.
    A másik része, hogy amikor a diákok panaszkodnak, hogy már ne gyúrjam beléjük ezt a sok vallástörténeti, ősi, régi mítoszokat, akkor nem tudok mást csinálni, mint hogy elmesélek nekik egy XIV. századra visszanyúló anekdotát. Akkor volt egy mozgalom a vallásos zsidók között, a haszid mozgalom, és annak volt egy vezetője, Baal Shem Tovnak hívták. És nála egyszercsak megjelentek rémült zsidók, és azt mondták, hogy "baj van, rabbi, kialudt az örökmécses a templomban". Az örökmécsesnek nem szabad kialudnia, halálra voltak rémülve. Azt mondta nekik a Baal Shem Tov, hogy "Nézzétek, én megpróbálok rajtatok segíteni. Van itt az erdőben egy szentnek tartott tisztás. Menjünk el oda, és van egy szent ima erre az esetre, ha kialszik az örökmécses. Próbáljuk meg!" Elmentek a szent tisztásra, elmondták a szent imát, fellobbant az örökmécses és nyolcvan évig égett. De nyolcvan év múlva megint kialudt. Megint jöttek rémült hívők (már más volt a rabbi, ők is mások voltak), elmondták a bajt. A rabbi vakarta a fejét és azt mondta, hogy "Hát, híveim, baj van, baj van, baj van. Mert én nem tudom, hogy hol van ez a szent tisztás. Az imát azt ismerem. Próbáljuk meg elmondani, hátha." Elmondják az imát, föllobban az örökmécses. Nyolcvan évig ég, aztán kialszik. Megint jönnek, megint mások, megint más a rabbi, megint mások a zsidók. És elmondják megint, a történetet. Hát ez a rabbi teljesen odavan és azt mondja, hogy "Baj van, nagy baj van. Egyrészt nem tudom, hol van a szent tisztás. De ami még nagyobb baj... nem tudom ezt a szent imát, amit ilyenkor el kell mondani. Viszont magát a történetet most már ismerem." És föllobban az örökmécses.
    Ezért kell bizonyos dolgokat ismerni és tudni - szoktam mondani a hallgatóknak -, mert néha az is elég, hogy valamit fölismerek magamban, amit megtudok magamról, és valami világosság gyúlik bennem.
    Na most ugye a probléma az, hogy az ember nemigen készül fel a negatívumokra az életében..."

Trezoratya rövid hozzáfűzése

    Angolul a térképek jelzéseinek magyarázatát is legend-nek hívják, meg azt is, amit mi legendának. Ebből számomra az jön ki, hogy a legenda fő jelentése az, hogy útmutató, vagyis alapvetően értelmetlen jelek és jelenségek magyarázata.
    A legendák és mítoszok közti jelentős különbség, hogy egy legendánál nem lényeges, hogy a történet, amelyet elmesél, az valóban megtörtént-e vagy kitalált. Ezzel szemben a mítosz egy nép kultúrájához és világlátásához szorosabban kapcsolódik, összefonódik vele.

Találtam valahol

"Anélkül, hogy valaki megértené a mítoszokat vagy vallást, anélkül hogy megértené a pusztítás és a teremtés, a halál és az újjászületés közötti kapcsolatot, az az egyén csak szenved az élet misztériumai között értelmetlenül, egyedül."

("Without an understanding of myth or religion, without an understanding of the relationship between destruction and creation, death and rebirth, the individual suffers the mysteries of life as meaningless mayhem alone.")