Spirituál Rakenrol

Egyszer azt mondta Hajós András (részben viccelve), hogy a rakenrol úgy született meg, hogy voltak, akik nem vették a fáradtságot, hogy rendesen megtanuljanak a bluest játszani. Sokan azt mondják, hogy az alternatív zene (itt főleg a 1980-as évekről van szó) kategóriát azért találták ki, hogy ügyesen magyarázzák ki azt, hogy nem tanultak meg zenélni. Ezekben van is igazság, ugyanakkor teljesen azért ez nem igaz, mert a változtatás új dolgokat, új szellemiséget is képbe hozott.
     Egyre inkább az a megérzésem, hogy pont ugyanilyen rakenrol forradalom volt a hinduizmushoz képest a buddhizmus kialakulása, vagy a judaizmushoz képest a kereszténységé. A felhalmozódott tudásanyagtól túlságosan kötötté vált spiritualizmusban feltűnt egy-egy figura (egy sajátos fogalmazású tanáromat idézve a benáreszi és názáreti "versenyzők"), akik huszáros vágásokkal igyekeztek a túlburjánzás miatt átláthatatlanná vált tanokat a hétköznapi emberek számára követhetőbbé tenni. Persze mindkettőben ott volt az igény, hogy mindenki számára elérhetővé tették a spiritualizmust és elvették egy rétegtől a kiválasztottságot, a Buddha a papi kaszttól, a Jézus pedig egyetlen néptől.

Igyekszünk mindig áramvonalasítani vagy frissíteni az elődök felhalmozódott tanain, hogy rásegítsünk a felszabadulásra, de idővel az is intézményesül, új dolgok halmozódnak fel egykor friss dolgokban (a buddhizmus erre külön felhívja a figyelmet).
     A buddhizmus elutasítja a társadalmi kasztokba születést, viszont ettől még jó tud lenni, ha egy adott tudás szülőről gyerekre száll, és így már gyerekkorától anyanyelvként ivódik bele az adott szakma (vagy más tudás) csínja-bínja. Csak a veleszületett társadalmi kiváltságot utasítja el. Ugyanígy továbbra is ideálisnak tartom a hinduk négy életszakasz hagyományát, mert szerintem harmonittkusabb életet lehet elérni, ezáltal sok elfojtást és kínt lehet elkerülni. Persze bármilyen ideától el lehet térni időnként (sőt néha kell is, nehogy betokosodjanak a dolgok). Szóval bár a veleszületett társadalmi státusz kiváltságosságai el lehet utasítani (sőt különböző személyiségtipológiákat is), de az is egy szélsőségnek tűnik, ha teljesen elutasítjuk azokat és úgy vesszük, mintha mindenkinek pont ugyanolyan lehetőségei és képességei volnának. Mert hát ugye nincsenek. Valaki alacsony, valaki magas, valaki precíz, valaki rámenősebb, stb.
     Az újszövetség arról szól, hogy a zsidók által követett Egyisten szemében nem csak a zsidók a kiválasztott nép, hanem bárki, aki őszintén követni kívánja. Vagyis Krisztuson keresztül az újszövetség mindenki számára elérhetővé tette, nem kötötte kiváltságos feltételekhez. Aztán elkezdett intézményesülni a kereszténység és az lett a hivatalos dogma, hogy na jó-jó, bárki számára elérhető, de ha valaki nem tér meg a kereszténységhez, az pokolra fog jutni. Egyszer megkérdeztem valami nagy önkéntes mérvadót, hogy mi a helyzet azzal az emberrel, aki mondjuk nem is hallott a kereszténységről és Krisztusról, viszont belülről fakadóan úgy él, mint Krisztus. A figura azt mondta, hogy ő is pokolra fog jutni, slussz. Vagyis az újszövetség mindenki számára elérhetővé tette a megváltást, később azonban hozzátapadt az, hogy de mégis csak azok számára, akik felveszik a kereszténységet. Igaz, ez már nem veleszületett kiváltságosság.
     A Buddha szándékosan nem válaszolt a tanítványok és érdeklődők bizonyos kérdéseire, mert úgy gondolta, hogy nem elég érettek, a szavak pedig félreértések forrásai és így csak különböző spekulációkat találnának ki az emberek, ami félrevinné őket a lelki-szellemi gyakorlástól. Így emiatt a buddhizmusnak eredetileg nem volt része a reinkarnáció tana sem. Ugyan nem tagadta a Buddha, de nem beszélt ilyenről. Később viszont ezt is visszaemelték a buddhista tanításokba, némelyik hagyomány hangsúlyosabban, némelyik csak visszafogottabban. (Minden bizonnyal a Buddhának is voltak előző inkarnációi, nem lehet mindenkiből abban az életében megvilágosodott. De mivel sosem lehet tudni, hogy "miből lesz a cserebogár", ezért mégis érdemes törekedni rá, hogy kiderülhessen. Mindenki a maga képességei és lehetőségei szerint "edzi" magát. Nem lesz mindenkiből Einstein, sem Jackie Chan, sem Krisztus, de ez csak közben dől el - a puding próbája az evés...)

Közben mára már a rakenrol is klasszikus dologgá vált, valamint azt is lehet tudni, hogy időnként sokkal jobb zenészek választották az "alternetív" zenélést, mint amilyen zenészeket a felkapott és divatos együttesekben találunk, vagy éppen egy mélykomoly blues bandában. Ugyanakkor már új rakenrolt és alternatív zenét is nehezebb összehozni, már ott is kialakultak olyan szintmérő lécek, ami alatt simán csak kóklerkedésnek tartják a hallgatók. A keresztény és buddhista filozófusok írásai lassan akkora könyvtárat töltenek meg (vagy még nagyobbat), mint azok a hagyományoké, amikből kiindultak.
     A frissülés ellenére a rakenrol nem tette érvénytelenné vagy érdektelenné a blues zenét, ugyanígy a Buddha és Jézus sem a hindu és zsidó tanokat. Bármilyen frissülés jót tesz az adott témának, de attól még nem érdemes teljesen elfelejteni azt, amiből kifejlődött. Az ifjonti hév egyszerűsítési szándéka kiszór olyan dolgokat is, amik nélkül aztán csak értetlenül pislogunk és akkor kiderül, hogy bizony muszáj visszanyúlni a régi tudáshoz is. A buddhizmus is ügyesen visszaemelte a reinkarnáció tanát, és a rockerek is elkezdtek zenét tanulni, hogy aztán virtuóz hardrock és hevimetál bandákat csináljanak.
     A rock zene elkezdte kinőni magát, amit újabb reformáció követett, az alternatív és punk zenék. Később a kereszténység is intézményesült és betokosodott, amit szintén reformáció követett. Azt is mondhatnánk a rakenrolos hasonlatra, hogy azok kezdték megreformálni a kereszténységet, akik lusták voltak megtanulni latinul. A buddhizmus is megreformálódott, elkezdték hirdetni, hogy a megvilágosodás lehetősége nem csak a szerzetesek kiváltsága. A csan buddhizmus köpött egyet a közben intézményesült régivágású buddhista iskolák számukra túlvariált írásrengetegére. Azt is mondhatnánk, hogy azok lettek csan buddhisták, akik lusták voltak átrágni magukat az Abhidharma irodalmon.
     Úgy látszik, a forradalmakat mindig a lustaság hozza létre. Vagy a betokozódásba belefáradás, a mozgástér szűkülése. Olyan, mint a kígyó vedlése, amikor elkezd rászáradni a régi bőrréteg.