Tétlenség

    Egy filmben azt hallottam, hogy a tétlen embernek az ördög ad munkát. Tömör és frappáns mondás, ugyanakkor ezt így nem tartom teljesen igaznak. A tétlenség nem csak hogy megengedhető időnként, de sokszor kifejezetten szükséges is. Vagyis megint az a lényeg, hogy nem mindegy, milyen helyzetben vagyunk tétlenek. Néha pihenni kell, mert elfáradtunk, vagy hogy gyógyuljon egy seb. Netán időt kell hagyni az emésztésre - fizikailag a megevett ételé, lelkileg egy átélt élményé, szellemileg pedig új információk megtudása. Néha ahhoz is tétlennek kell lenni (itt a tétlenség a békén hagyással és türelemmel lesz szinonima), hogy másvalaki kipihenje magát, vagy megeméssze azt, amin mi már túl vagyunk (vagy azt hisszük, hogy túl vagyunk).
    Persze a türelmesség, a kivárás is lehet egyfajta tevékenység, ha egy döntés eredménye. Ez esetben a tevékenység csak kevésbé látványos, csak tétlenségnek tűnik.
    Azt hiszem, e mondás nyitját és értelmezését Søren Kierkegaard tudja megadni:

"Maga a választás döntő jelentőségű az egyéniség tartalma szempontjából, a választással a személyiség a kiválasztottba merül, s ha nem választ, akkor elsorvad."

"...oly sokan élnek csendes elveszettségben: kiélik önmagukat, de nem abban az értelemben, hogy életüket fokozatosan kibontakoztatják, s eközben birtokolják is, hanem mintegy kiélik önmagukból, mint árnyak elenyésznek, (...) hiszen elenyésztek, mielőtt meghaltak volna."

"A személyiség már akkor érdekelt a választásban, mielőtt választanánk, s ha lemondunk a választásról, akkor maga a személyiség fog öntudatlanul választani vagy a benne levő sötét hatalmak."

Szóval a tétlenségről szóló mondásnak szerintem ez a kulcsa: Akármit teszel, ha a te döntésedből fakad, akkor az nem tétlenség. Viszont ha nem te döntesz, akkor dönt helyetted más, a külső körülmények rabja leszel.

Hozzászólás

Aha, de hogyha haladok a Flow-val akkor az egy korábbi döntésem eredménye. Szándékosan a körülmények rabja?

A "flow", ha jól értelmezem, egy olyan állapot, ahol az Én nem adja át magát a Külsőnek, hanem összeolvad vele. Az Én nem kiszolgáltatja, hanem átadja magát neki. Nem pusztán idomul, hanem alkalmazkodik a sodráshoz. Amúgy szerintem Csíkszentmihályi Mihály a "flow" fogalmával nem új dolgot talál ki (bár nem olvastam az erről szóló könyvét), "csak" az isteni egyesülésnek talált egy új nevet és megközelítést, amit a kínaiak a taiji szimbólumával ábrázolnak.