Traktorpontosság

"Az utóbbi évek számomra legérdekesebb kiállítását például Monet és barátai, valamint a Négy évszázad francia festészete közvetlen folytatásaként láttam, időben és térben is. A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok után a Felvonulási téren a tüntető gazdák által rendezett traktorkiállítás gyönyörű darabjait nézegetve elgondolkodtam, vajon érvényes-e még az a boldogult mérnökkoromban gyakran használt kifejezés, hogy "traktorpontossággal"? Ezt a kifejezést akkor használták a gépészek, amikor az adott feladathoz nem volt szükséges a műszaki tudás legkifinomultabb csúcsait alkalmazni, hanem egyszerű, de biztos megoldások kellettek.
     Volt kollégáim megnyugtattak: a kifejezés ma is él. Ezek a csillogó-villogó traktorok sem valamiféle szuperprecíziós szerkezetek, csak éppen ennyit fejlődött az általános műszaki kúltúra. Ma már így néz ki az is, ami amúgy a feladatnak megfelelően: traktorpontosságú. Nem lenne célszerű túlzottan precíziós traktorokat gyártani, azok könnyen elakadnának az esőben-sárban, vagy épp az erős napsütésre és a porra lennének túl érzékenyek.
     A specialisták célszerszámai egyre bonyolultabbakká válnak. Ezekben az eszközökben állandóan egyre speciálisabb érvényességű, viszont az adott feladat megoldását egyre hatékonyabban segítő ötletek jelennek meg. Így az ezeket használó szakemberek idővel még inkább specialisták lesznek. Az általános célú szerszámok működési alapelvei viszont csak nagyon ritkán változnak meg alapvetően, jóllehet a kivitelezés technikája tökéletesedik. A generalisták számára a fejlődés útja nem az újabb és újabb eszközök alapos megismerése, hanem az, hogy kitalálják, miképpen alkalmazhatók a meglévő eszközök az újabb és újabb problémákra. Azokra, amelyekre a pillanatnyilag elérhető célszerszámok és csodaszerek nem működnek, s így a kezelésükre nemigen van más eszköz, mint például a jó öreg kamillás borogatás."

(Mérő László: Maga itt a tánctanár? -- Specialisták és generalisták)